Megint elmaradtam egy héttel, a lille-i visszaérkezésem utáni és a hazamenetelem előtti egy hét krónikájával vagyok adós. Ezt a hetet úgy jellemezhetném, mint a legtöbb munkával eltöltött hetet, mióta itt vagyok. Itt van ugyebár ez a cikk, de az eredmények még váratnak magukra, úgyhogy eldöntöttem, hogy most miden energiámat beleadom, és megpróbálok eredményt produkálni mielőtt elmennék. Ja és ha jut időm, a hétvégére kitűztem az előadás elkészítését is.
Persze az egészből nem lett semmi. Már ami az eredményeket illeti, az előadásról nem is beszélve. Pedig most tényleg dolgoztam, néha késő estig, volt, hogy csak 4 órát aludtam. De nem, nem lettem kész. Ez persze eléggé frusztráló volt, de nem tudtam mit tenni. Azt nem mondanám azért hogy az a hetem teljesen feleslegesen ment rá a munkára, mert most tudom folytatni, amit akkor elkezdtem.
Szombaton reggel megint sikerült beiktatni uszást (Ulysse-szel), délután pedig Caroline-nal és Délphine-nel mentünk kirándulni a Cirque de la consolation-hoz, ami egy természtes és hatalmas félköralakú képződmény. Az idő kegyes volt hozzánk. Jó kis kimertítő nap volt, amit egy kis munkával tettem teljessé. Vasárnap délelőtt mozi Caroline-nal (Hellboy II – mérsékelten tetszett). Hétfőn aztán megbeszéltünk egy csomó dolgot a Sylvainnel, ez sokmindent helyre tett. Kedden hajnalban pedig felkerekedtem a nagy útra. Hajnali kelés után értem el a 7:05-ös vonatot. Orly repterének közbeiktatásával végül délután 3 felé már otthon is voltam.
Az otthoni hét aztán jó intenzíven telt el (3-4 órás alvásokkal), közben valahogy kiszenvedtem az előadást is, ami nem lett életem legjobb előadása enyhén szólva, de most nem is ez volt a lényeg. Vasárnap napok óta először sikerült sokat aludni – igaz, akkor sem eleget, mert kellett készülődnöm a visszajövetelre. De ennek részleteit a következő bejegyzésben mesélem majd el.
