Mivel a következő hétvégét megint a Vogézekben töltjük, ezért fennáll a veszélye, hogy a kötvetkező hétvégén nem fog készülni bejegyzés, az az után lévő hétvégén pedig már megyek haza karácsonyra, így összeszedtem magam, hogy az eheti bejegyzés semmi képpen se maradjon el. A múltkori befejezéseként annyit (bár a legtöbben már úgyis ismerik a sztorit), hogy nem jött értem végülis a Caroline, mert megbetegedett. Van vonatközlekedés Basel és Besancon között, csak elég rossz – hirtelen felrémlett bennem egy másnap reggeli hazaérkezés rémképe is. Ulysse-éktől sikerült viszont megtudni, hogy hogyan juthatok be Baselbe, illetve hogy ott aztán milyen vonatokat kell elérnem majd. Az első vonatot, amivel mehetettem volna, törölték a francia vonatvezetők sztrájkja miatt, és kétséges volt az is, hogy az azután következő vajon indulni fog-e. Szerencsére azzal végül el tudtam jönni Mulhouse-ig, ott át kellett szállnom a Strasbourg-Nizza éjszakai vonatra. Baselben várva a mulhouse-i vonatot összeakadtam egy 59 éve Franciaországban élő (Mulhouse-ban egész pontosan) magyar származású bácsival, akinek kezdetben nagyon megörültem. De aztán csalódnom kellett, mert a bácsival nem nagyon lehetett beszélgetni, egyre csak az épp folyó válásáról mesélt, meg arról, hogy hogyan kapott munkát Mulhouse-ban annak idején. Volt vele egy Vajdaságból származó néni, ő is mulhouse-i lakos, aki még ennyire sem volt beszédes, róla semmit nem sikerült megtudni. Hogy őszinte legyek, a végén már vártam, hogy végre megérkezzünk Mulhouse-ba.
A harmadik sokk akkor ért, amikor a kalauz közölte a vonaton, hogy nem teljesen jó a jegyem, mivel a vonat Montbéliard és Belfort között helyjegyköteles... De végül nem büntetett meg, elnéző volt a sztrájk miatt (különben is a svájci jegyeladó hibája volt). Végül éjfélre érkeztem meg kicsit hosszúra nyúlt utazásom végén, mely délután 5 órakor kezdődött – ha úgy vesszük – a ferihegyi felszállással. Ulysse volt olyan kedvés és értem jött az állomásra, úgyhogy legalább hazagyalogolnom nem kellett.
Aztán a hét viszonylag békésen telt. Kedden túlestünk Ulysse védésén. Szerencsétlen nagyon izgult, pedig nem kellett volna, mert szép lett a dolgozata, szépek lettek az eredményei. A kérdésektől félt igazából, amikre nem is reagált igazán jól. Igaz, hogy kicsit hülye kérdéseket kapott, de jobban is le lehetett volna reagálni őket. Aztán volt egy fogadás, ahogy szokott lenni. Jó hosszúra nyúlt, de bajtársi kötelességem volt végig ott lenni. Mondjuk megvolt az az előnye, hogy annyit ehettünk, hogy este már ne kelljen vacsorázni.
Csütörtökön végre megint eljutottam tollasra, és most a játék is egészen élvezetes volt. Aznap délután eljutottunk végre egy olyan pontra, hogy már majdnem minden eredmény megvolt a cikkhez, tényleg már csak egy karnyújtásnyi távolságra kerültek a végső eredmények. Ami azt illeti, azóta is nyújtom a karomat, de azt hiszem, hogy hétfőn vagy kedden tényleg készen leszünk. Akkortól pedig lehet írni teljes gőzzel a cikket.
Hétvégére, mint mondtam, a Vogézek vannak kilátásban. A terv az, hogy megnézzük a (híres) karácsonyi vásárt Colmarban, ami egy nagyobb város Elzászban. Remélem, addig a cikkel is tudunk haladni.
