Megint csak ugy elroppent harom het, amiknek a beszamolojaval ados vagyok. Az elso heten nem tortent kulonosebben emlitesremelto – talan csak azt emelnem ki, hogy egesz jol sikerult haladni a munkammal, olyan frontokon is, ahol korabban valamier elakadtunk. A heten volt mozi is, az uj Daneil Craig- es Jamie Bell-film, ami a masodik vilaghaboru alatt a nemetek elol tobb, mint egy evig az erdoben bujkalo maroknyi zsido viszontagsagait mutatta be. Szerintem az atlagosnal kicsit jobb volt a film, de nem voltam igazan hanyattesve tole. Az azutani heten itt volt Gaëlle, Caroline huga, akivel egy este elmentunk Chalon-sur-Saône-ba, ahol egy ismerose altal rendezett darabot neztunk meg. Eleg vegyes volt a darab fogadtatasa, amelyben egyvalaki beszel: sok-sok osszefuggestelen mondatot. Igy szerencsere nem csak szamomra volt erthetetlen a szoveg, hanem a franciak szamara is. Voltak meg latvanyos szinpadi jelenetek, meg sok-sok korusreszlet. Olyan volt az egesz, mintha valaki gondolatait hallanank, latnank.
A hetvegen Audrey-hez mentunk Picardiaba, ami egy Parizstol eszkara levo regio. Adurey varosa, Creil [krej] Parizstol 50-
Az azt koveto hetre megerkezett a Pali, aki csak nem sokkal elottem, jovo het csutortokjen fog elmenni. Amint arra szamitani lehetett, nagy ettermezesek/kajalasok voltak ennek megfeleloen a heten. Minjdart hetfon a (kinaiak altal szervezett es lebonyolitott) kinai ujev tiszteletere rendezett unnepsegre mentunk a Paullal es a Palival. Voltak hosszu beszedek, kulonbozo hagyomanyos es kevesbe hagyomanyos kinai zeneszamok es tancok, es termeszetesen vacsora is.
Kedden itthon voltam, szerdan fonduzni mentunk a Palival, csutortokon a Caroline-nal volt palacsintazas, penteken pedig megint a Paullal mentunk – most eppen – vietnamiba. Szombaton a Sylvainnel es Palival mentunk a sargabor unnepere, ami egy nagy borkostolasra es –vasarlasra szolgalo esemeny termeszetesen a borhoz kapcsolodo egyeb etelekkel – sajttal es kolbasszal – szinesitve. 11 euro volt a belepo, amiert kaptunk egy poharat es tizdarab borkostolojegyet, amiket szinte majdnem teljesen megkotes nelkul olyan borok kostolasara lehetett felhasznalni, amiket csak akartunk. Hatalmas tomeg volt, nehany helyen 6-7 percet is sorba kellett allni. Hatkor lett vege az egesznek, akkor kezdodott a nagyjabol egyoras sorbanallas (helyenkent eleg reszeg emberek tarsasagaban) a buszhoz. Ugyanis a kozlekedesi kaoszt elkerulese miatt csak a kornyekbeli falvakban lehetett parkolni, ahonnan busszal vittek az embereket Passenansba [passznan]. Az estet egy Sylvaineknel elkoltott vacsora tette aztan teljesse.
A jovo heten jon a bordeaux-i kollega, Jean-Claude ket napra, ugyhogy mar csak miatta is folytatodni fog a gasztronomiai tura : hetfon etteremben, kedden pedig valoszinuleg a Paulnal, ahol o maga fog nekunk vietnami kajat fozni. A jovo hetbe aztan bele kell suritenem minden eliteznivalot meg ; feltehetoleg egyszer ossze kene futnom a magyar lanyokkal is, penteken Delphinhez vagyok hivatalos. Kozben le kell bonyolitanom a szokasos bor- es sajtvasalast is. Szombaton pedig aztan magam mogott hagyom az itt eltolt masodik felvemet es elmegyek Pisaba egy kis parnapos szabadsagra, hogy aztan athelyezzem egy ujabb felev erejeig Magyarorszagra a szekhelyemet.
